nimbus, i, hn. [rokon ezzel: nubes ]

1) sötét eső- és viharfelleg: átv. ért. hic nimbus cito transit, ez a vihar csapás. Innen átalán = vihar, nehéz idő esővel, jégesővel és szélvésszel.

2) átalán felleg, köd, küln. ködlepel, melybe az istenek burkolták magokat mikor a földre leszállottak: Pallas effulgens nimbo, és átalában minden a mi felhőhez hasonló, n. arenae, porfelleg; respiciunt atram in nimbo volitare favillam, füstfellegben.

3) (költ.) felhőszakadás, zápor; n. ferreus, nyilzápor.

4) (költ.) = nagy sokaság, tengernép, n. peditum. ||

5) (vesd ö. 2) a) (egyh.) a szentek fénykoszoruja, a szentek fejeit környező sugárzó fény. b) homlokkötő, a melyet a nők viseltek, hogy kicsiny homlokuk legyen, a mit szépnek tartottak.