nihil (ritkán és többnyire költ. így is: nil ), kn. ragozhatl.
(de úgy, hogy az eredeti alak nihilum [ni, nehilum] és (Lucr.) összevonva nilum bizonyos kapcsolatban előfordul, lásd alább), semmi.
1) saj. e. nihili oly kifejezéseknél, melyek becsülést és értéket jelölnek: facere (pendere) aliquid n. (színk.) semmire becsülni, homo n., semmirekellő, semmi ember (vesd ö. fennebb
2) tárgy. e. nihilum, ritkán ige (n. deprecans, kérés nélkül), rendesen ad és in elöljárók után: ad n. redigere, megsemmisítni, ad n. venire, recidere, semmivé lenni, in n. interire, occidere, elpusztulni; (költ.) még igehatározóilag mint nihil = hatósbított non.
3) hat. e. nihilo A) kf. mellett semmivel se: n. pluris; n. minus (secius), azért nem kevésbé (Pl. csak magára n., minus nélkül, ugyanazon jelentéssel); n. benevolentior, éppen így: n. aliter (színk.) éppen ugy. B) de előljáróval: de n. a) semmiből. b) alap nélkül, ok nélkül. C) pro, ért, előljáróval: pro n. habere, semmire becsülni, megvetni, haec mihi pro n. sunt, nem gondolok ezekkel.