antiquitas, atis, nn. ókor, őskor, hajdankor, régi idő:

ab ultima a. repetere; a. obscura. Innen névk. A) az ókor emberei, a régi emberek: a. errabat in multis. B) az ókor állapota, eseményei, az ókor történelme: terenda est omnis a.; peritissimus antiquitatis; t. antiquitates rerum divinarum et humanarum czím alatt irt volt az idősb Cato egy munkát az ős régiségről. C) (újk.) régi, ősi szokás. D) átalán, valaminek ősrégi volta, generis.

2) átv. ért. őskori jámbor erkölcsök, őszinteség, becsületesség, vir gravissimae antiquitatis.