nervus, i, hn.

1) in, mócsing.

2) átv. ért. A) jelöl erőt: omnibus nervis contendere; incidere nervos legionum = a legiókat gyengíteni. Küln. = az, a min valaminek ereje alapul, áll: vectigalia sunt nn. reipublicae, pecunia est n. belli; nn. conjurationis, az összeesküvés főszemélyei, fejei, causarum; főpontok. Így még: a) férfi nemző része; b) zsineg, a melyet huzogatva mozgatnak valamit, nervis alienis mobile lignum, báb, a melyet zsineggel tánczoltatnak. B) beszédről = hathatósság, fontosság, erő.

3) húr a hangszeren.

4) ivhur.

5) (újk.) bőr, mellyel a paizst huzták be.

6) (ősk. és újk.) szij, mellyel valakit megkötnek, innen A) átalán bilincs, rabszij, kötél. B) tömlöcz, börtön: jacere in nervo; vereor ne istaec fortitudo in nervum erumpat, azzal végződjék, hogy tömlöczbe kerülj.