Neptunus, i, hn.

a tenger istene (a görögöknél Podeidwn), Saturnus fia, Jupiter és Pluto testvére, Amphitrite férje; (költ.) = tenger. Innen

1) Neptunine, es, nn. N. leánya v. leány unokája, egy költőnél Thetis.

2) Neptunius, mn.: Troja N., N.-tól és Apollótól kőfallal kerített, heros Theseus (mivel némely mondák N. fiának mondják); N. dux = S. Pompejus, mivel azt akarta, hogy N. fogadott fiának tartsák; aquae N., egy forrás Tarracina mellett.

3) Neptunalis, e, mn. Neptunus-féle, ludi, N. tiszteletére; fn. a) Neptunale, is, kn. N. temploma; b) Neptunalia, ium, és iorum, kn. N. ünnepe (julius 23-kán).

4) Neptunicola, ae, hn. N. tisztelője.