necesse, vagy (többnyire ősk. ) sum, mn. csak e. kn.

alany- és tárgyesetben fordul elő és soha sincs főnévvel mint alannyal kapcsolatban csak határtalan móddal v. mondattal, néha köznemü névmással, szükséges, mulhatatlan, elkerülhetetlen (a természetnél v. a körülménynél fogva, vesd ö. oportet): homini n. est mori; n. fuit literas dari; n. est haec oratio nulla sit (újk. ut-tal is); id quod n. est; non n. habeo scribere, nem tartom szükségesnek.