necessarius, mn. [necesse]

1) szükséges: A) megkivántató, nélkülözhetetlen: omnia quae sunt ad victum nn.; frumentum et cetera necessaria usibus. Innen fn. necessaria, orum, kn. t. a) szükséges, elkerülhetetlen dolgok (ellent.: non necessaria); b) az élet szükségei, a megélhetés nélkülözhetetlen kellékei; c) szépítőleg: a nemző részek. B) elkerülhetetlen, mors. C) szorgos, kényszerítő, ratio, tempus.

2) valakivel szorosan összekötött rokonság, barátság, védenczség s több efféle kötelékivel, innen = rokon, atyafi, barát, hozzátartozó s több efféle (ez a legtágabb kifejezés és a propinqui, affines stb. szók értelmeit mind magába foglalja): homo tam n., mors hominis necessarii. Innen fn. rokon, barát, atyafi: Torquatus familiaris meus ac n.; nn. qui tibi a patre relicti sunt; a siciliaiakat Ciceróra nézve így nevezték, mivel nálok quoestor lévén, bizodalmukat birta.

3) (újk.) fn. necessarii, orum, hn. t. főrészesek, főczinkosok Suet. Tib. 62.