2. ne, ih. és ksz.

1) mint eredetileg tagadó szócska nem. Így találjuk (de ritkán) a régibb őskori latinságban: nisi tu ne vis, operae ne parcunt; a remekiróknál csak összetett szókban (nefas, nescio, neuter stb.) maradt fenn, még pedig ily mennyiséggel: ne, továbbá e kapcsolatban ne-quidem (a szó v. mondat, mely tagadva van, mindig e két szócska között áll): A) még-se, mikor a beszéd valami jelentékenyről valami csekélyebbre tér át; ne in oppidis quidem. B) (ritkán) = se (oly kevéssé mint más valami): mendaci homini ne verum quidem dicenti credere solemus, ha igazat mond se hiszünk.

2) független mondatban, A) kivánság kifejezésében, ne: ne vivat! ne vivam si scio, ne éljek, haljak meg ha tudom; néha még «utinam» áll előtte: illud utinam ne vere scriberem. B) oly mondatban, mely kérést, felszólítást v. parancsot fejez ki, par. m. v. foglaló móddal kapcsolatban; ne: ne hoc feceris; ne arato; ne timete. C) oly mondatban, mely valami engedményt v. feltételt foglal magában, «tegyük hogy nem», «bárha nem»: ne sit summum malum dolor, malum certe est. D) korlátozó és ezáltal feltétező mondatban, küln. modo v. dummodo szókkal kapcsolatban, csak hogy ne.

3) függő mondatban, A) szándékot kifejező mondatban, ne hogy, hogy ne: hoc scribo, ne me oblitum tui putes; néha «ut ne» is áll, hol az egyszerü «ne» elég lenne. B) tárgyilagos mondatban, hogy nem, hogy ne: vos adepti estis ne quem civem timeretis; petiit ne abiret (sajátl. ily mondatok alapfogalma mégis csak szándék v. igyekezet). C) félelmet vagy aggodalmat jelelő kifejezések után, hogy: timeo ne vivat (eredetileg itt is kivánság az alapfogalom). D) ezen igék után «őrizkedik», «akadályoztat», «tilt», «vonakodik» stb. gyakran «hogy» v. egyszerü h. m.-dal magyarítható: cavet ne decipiatur; sententiam ne diceret recusavit, vonakodott, hogy itéletet mondjon, v. itéletet mondani. E) (ritkán) = nedum, mit láss. F) (ritkán) = ne quidem (l. 1. A.).