1. ne, kérdőszócska, mely más szóhoz mint rag járul:

1) egyszerü kérdésben: A) függetlenben; a) igéhez csatolva átalán kérdést jelöl, minden mellékfogalom nélkül: censesne posse me affirmare? néha azonban úgy áll, hogy (= nonne) igenlő feleletet feltétez, vagy a b) alatti mellékfogalommal: vitae censetisne habendam mihi aliquam esse rationem? b) más szóhoz ragadva, ezt gyakran úgy emeli ki, hogy azáltal bámulat v. kétség fejeztetik ki; ezért (költ.) néha más kérdő szóhoz csatolják: quone malo mentem concussa? Uterne ad casus dubios fidet sibi certius. B) nem egyszerü kérdésben, ha a várandó felelet merőben bizonytalan, vajjon: ut videamus, satisne ista sit defectio.

2) oly mondatokban, melyek ezzel «vagy» vannak elválasztva, áll A) az első tagban (magyarban ilyenkor az -e kérdő raggal fejezzük ki): vosne Domitium an Domitius vos deseruit? (Ritkán még előfordul úgy is, hogy«utrum» áll előtte (utrum praedicemne an taceam); (költ.) még «utrumne» is áll. B) a második tagban, ha az elsőben kérdőszó nincs, küln. közvetett kérdésben, vagy, vagy tán: nihil interest, valeamus aegrine simus; sokszor necne = vagyse; gyakrar anne = an. C) (többnyire költ.) mindkét tagban : suntne haec tua verba necne.