natura, ae, nn. [nascor]

1) (ősk.) születés: natura tu illi pater es. Innen összerüen = nemzőrész.

2) természet, természeti mivolta, lényege valaminek, animae, montis, loci; bona n. jó testalkat; exigua natura (színk.) termet, alkat,

3) természet, jellem, véralkat, indulat: quae tua n. est; n. tua prolixa et benefica; mitem esse contra n. suam; hoc mihi in n. vertit, szokásommá, második természetemmé válik.

4) természet = a dolgok folyása, a világ szerkezete, szabályozott világrend: rerum n. hoc non patitur; est in rerum natura v. cadit in rerum naturam lehető; satisfacere, cedere, concedere naturae meghalni.

5) természet, világ, mindenség (rendesen ez értelemben így fordul elő: n. rerum).

6) lény, teremtmény, bizonyos természeti minőséggel biró tárgy v. anyag; illis naturis amplificatur sonus; duae nn. föld és viz.

7) a természet rendje, szabályszerüség, ésszerüség, mundus natura administratur.

8) (Lucr.) faj, nem.