1. natalis, e, mn. [nascor]

1) születéshez tartozó, születési, dies; (költ.) humus n., szülőföld, haza. Innen (újk.) = vele született, morbus, sterilitas.

2) fn. A) e. is, is, hn. a) sc. dies, születésnap; b) sc. locus, születéshely. B) t. es, ium, hn. (újk.) a) származás, születés, állás, clari nn.; b) születési csillagzat, csillagból jóslás valaki születése alkalmával: peritus natalium, csillagjós. C) natale, is, kn. || a) keletkezés; b) (újk.) szülőhely.

3) évfordulati, valamely eseménynek v. valami keletkezésének, alapításának, létrejöttének évenként visszatérő emléknapjára vonatkozó; és fn. natalis, is, hn. évforduló, emlékünnep.

4) személyesítve mint hn. fn. a szülés v. születés istene.