2. mundus, i, hn.

1) azon tárgyak összege, melyek tisztaságra v. ékességre tartoznak, pipereszerek, öltözőszerek.

2) szerszám átalán, készület; innen közm. in mundo habere, készen tartani.

3) a rendezett világ, világalkotvány, mindenség, világszerkezet. Innen A) (költ.) a föld, földkerekség. B) az emberek. C) az ég: m. lucens. D) alvilág; ennek jelképe volt a «mundus» a római comitiumon, egy gödör, a mely a «lapis-manalis»-sal volt befödve, és évenként három napon (augusztus 24., október 6., és november 8) állott nyitva (mundus patet), l. erről a római régiségek kézi könyveit.