moratus, mn. [mos]
valamiféle erkölcsü, természetü, minőségü, csaknem mindig ih.-val kapcsolatban: homo bene, male m.; jó, rosz erkölcsü; ita haec janua m. est, ez az ajtó oly természetü (olyan); venter male m., rosz természetü; fabula recte m., a jellemeket helyesen festő, ugyanazon értelemben poema m. (ih. nélkül).