morator, oris, hn. [moror]
1) késleltető, a ki valamit késleltet v. akadályokkal feltartóztat, publici commodi; küln. = oly ügyvéd, ki furfangosságával az ügyet huzza halasztja.
2) katonákról, elmaradozó.
3) ft. tekergő, ingyenélő.