1. mora, ae, nn.

késedelem, késleltetés, haladék, halogatás, tartóztatás, halasztás (tárgyilag, vesd ö. cunctatio); m. et sustentatio, m. rerum; afferre (inferre, facere, interponere) moram rei alicui (v. dimicandi), késleltetni, halasztani, feltartóztatni, haladékot okozni; m. facere creditoribus, a fizetést elhalasztani; res habet m., késik, ellenben habeo m., várok; esse in mora (quominus etc.), megakadályozva lenni, (hogy stb.), res est mihi morae (v. mora), tartóztat; nulla m. est, mindjárt, haladék nélkül meg fog történni, nulla m. est dicere, mindjárt megmondom, nec mora est quin ducam, szivesen azonnal nőül veszem; per me nulla m. est, miattam rögtön megtörténhetik; mora est, sokáig tart; inter mm., időközben, azalatt. Küln. A) szünet a beszédben. B) m. (temporis), időszak, időköz. C) akadály, késleltető tárgy. D) pihenő, ut közben. E) szurásnál a fegyverre való utólagos nyomás; így átv. ért.: oratio non ictu magis quam mora imprimitur.