monstrum, i, kn. [monstro]

1) sajátlag vallásos beszédben, jelenség, természet feletti tünemény, melyet az istenektől adott jelnek tekintettek. Innen

2) csoda, szörnyeteg, szörny, szörnyü s küln. rettenetes tünemény: így a tenger, a trójai ló, utálatos és veszedelmes ember; m. mulieris, szörnyü asszony; átv. ért, narrare, dicere mm., csodákat beszélni, csodálatos és természetellenes dolgokat mondani.