mons, tis, hn.

hegy; (költ.) átalán = fölhalmozott nagy tömeg, m. argenti, nagy rakás, halmaz, aquae, nagy hullám; önállóan is nagy kő; közm. polliceri montes v. mm. auri, arany hegyeket azaz igen sokat igérni; szélesebb értelemben még = hegység; hegyláncz, küln. t. Innen névk. a) hegyből való kőzet, szikla; montes Graji, görög márvány; ||b) hegyek közt élő állatok, vadak.