nonitor, oris, hn. [moneo]

1) elmékeztető, intő.

2) küln. A) törvényszéki segéd, ki a szónokot azzal segítette, hogy minden körülményre emlékeztette és a törvényes védokokat eleibe adta. B) nomenclator. C) sugó a színházban. || D) az isteni tiszteletnél a ki az imát előmondja vagy az éneket vezeti.

3) tanácsadó és innen küln. A) vezető, felügyelő: a) gyermekeké nevelő; b) dolgozó rabszolgáké, munkavezető, a ki ügyel rájok és szorgalmas munkára hajtja. B) katonák vezére (költ.).