momentum, i, kn. [e helyett: movimentum, ebből moveo ]

1) (többnyire átv. ért.) a mi valamely tárgyat mozgásba hoz, küln. a mi a mérleget megmozdítja, tehát a mi sulya stb. által mozgat, dönt stb.; e szerint ezekkel magyarítható: suly, befolyás, ok, ondok, eldöntés, fontosság, jelentőség s több efféle: minimis mm. fiunt maximae inclinationes temporum; fama pendet levi m.; momenta magnarum rerum; pater fuit minimum momentum ad favorem conciliandum, az atya a legkevesebbé volt ajánlással v. hatással stb.; habere v. facere momentum rei v. ad rem, befolyással lenni valamire; éppen így: magni, nullius momenti v. magno momento esse; res nullius m., jelentéktelen, magni m., nagy fontosságu; observare omnia mm., minden befolyó körülményt; maximum m. rerum humanarum, az emberiség ügyére nagy jelentőséggel biró; parvo m. superior, kevéssel; parvo m. antecedere, kevéssel előzni meg; levi m. aestimare, kevésre becsülni; adjicere momentum rei alicuius, valamire közremunkálni; haud majore m. fusi sunt éppen oly könnyen; juvenis maximum momentum rerum ejus civitatis etc., kinek nagy befolyása volt. Innen A) átalán suly: astra sustinent sua mm. B) mozgás, változás, levia fortunae mm.

2) (talán sajátlag = szemmozgás) rövid idő, pillanat, percz, temporis; innen átalán = időszak: parvo m., rövid idő alatt, parvis mm., rövid időszakokban.

3) (újk.) kis rész, pont átalán, ex alio cli m.