modus, i, hn.

1) mérték, mellyel vagy a mely szerint mérnek, tehát mekkoraság, terjedelem, nagyság, mennyiség s több efféle: m. agri, cibi potionisque, virium humanarum. Küln. A) kellő mérték, illő mennyiség: suus cuique est m., extra, praeter m., tul, tulon tul, igen erősen. Innen mérséklés, mértéktartás: m. et continentia; res agitur sine m.; modum habere (adhibere), mértéket tartani. B) mérték, a melyet nem lehet áthágni, határ, korlát, vég: statuere, facere, imponere m. rei alicui, valaminek határt vetni. C) mérték hangban és szóban, hangmérték, rhythmus, dallam: mm. musici, flebiles, mm. vocum; (költ.) mm. Pierii dal, költészet. D) szabály, rendszabás, törvény: aliis modum belli ac pacis facere; in modum venti, a mint a szél hajtja, tehát a szél mintegy akarata szerint; küln. mint jogtud. msz. = valami jogügylet megkötésénél kikötött különös feltétel, kikötés, sub hoc modo accipere fidejussorem; így a) hagyaték v. ajándék alkalmával kikötött hovafordítása az adománynak, sub modo legare, donationes quae sub modo conficiuntur; b) szolgálmány felállításánál, a gyakorlás és élvezés módozata.

2) mód: hoc modo v. ad (in) hunc m., ezen módon, éppen így nullo m.; tali m., omni m.; servilem in m., szolgai módra; majorem in m., nagyobb fokban; servorum modo, a szolgák módja szerint; in fluminis modum, folyam módra; venire in artis modum, belejőni, kezdeni, érteni valamely mesterséget, mü vészetet.

3) nyelvtanban igealak, m. faciendi, cselekvő forma, patiendi, szenvedő; m. fatendi, jelentő.