modulus, i, hn. [kics. sz. modus ] (költ. és újk. )

1) mérték, Küln. mint msz. a) építészetben az oszlopok, párkányok és diszítéseik alapmértéke, arányegység; b) vizmüveknél, a vizvezető cső mérete, mértékaránya, m. erogatorius, acceptorius: így nevezték aztán azt a rézkatlant is, a mely,a fővezeték kifolyó nyilásánál volt, és a melyből a vizoszto vékonyabb csövek kiindultak.

2) hangmérték, rhythmus, hangnem.