modo, ih. [hat. e. modus ]

1) csupán, csak, egyedül: semel m.; ad ornandum m., non augendam orationem; m. fac ut etc., csak arra ügyelj v. arról gondoskodj, hogy stb.; non m., ― sed (verum) nem csak ― hanem. Küln. A) megszólító kifejezésben, küln. visszahozó mondatban = csak: servus nemo, qui m. tolerabili condicione est servitutis. B) si m., dum m., m. ut v. ne, költőknél csak m., ha csak, csak hogy; m. ne, ha csak nem. C) (ősk. és újk.) m. non (= a gyakoribb tantum non)= csaknem, majd. D) felhivás, felszólítás nyomatékosítására: propera m.

2) időről, A) (ősk. és költ.) éppen, most: m. dolores occipiunt. B) kevéssel ezelőtt, csak az imént, éppen midőn: quid dico nuper, imo vero m. ac paulo ante. C) (színk.) a legközelebbi jövőről, mindjárt, majd. D) m. ― m., majd ― majd, valami változóról (néha a második m. helyett más kötszó áll, mint tum, deinde).