misericordia, ae, nn. [misericors]

1) szánakozás, könyör, könyörület, irgalmasság: m. populi, a nép könyörületessége, de így is: m. puerorum, a gyermekeken szánakozás; m. magnam haec habent, nagy részvétet költ, de (Pl.) mm. habere szánakozni; dicere cum magna m. et fletu, úgy hogy nagy részvétet és siránkozást ébreszt.

||2) névk. t. misericordiae ájtatos cselekedetek.

3) személyesítve: Misericordia, a «könyörületesség» mint istenség.