mirus, mn.

csodálatos, különös v. csodálatra méltó, rendkivüli, facinus, desiderium; mirum in modum (költ. miris modis) feltünően, bámulatosan, a legszokatlanabb módon. Küln. kn. mirum a következő kapcsolatokban; a) m. si (nisi), csodálnám, ha (ha nem). b) m. quantum v. quam (sajátlag = csodálni kell, mennyire) rendkivüli. c) quid mirum? mi csoda; d) nisi m. est, ha nincs valami különös v. rendkivüli ok. e) m. quin, utána következő fogl. móddal; még csak ez kellene; tán csak nem.