miror, álszenv. 1. [mirus]

1) csodál valamit, csodálkozik valamin: m. aliquem, negligentiam hominis; m. eum hoc fecisse v. quod hoc fecit; miror si (nisi) etc., csodálnám, ha stb.: miror, unde sit, quid abierit, különösnek tetszik nekem, m. quae causa sit, szeretném tudni.

2) csodál, csodálva bámul, aliquem, tabulas; (költ.) m. se, magának tetszik, m. aliquem justitiae, valakit igazságosságaért csodál.