miraculum, i, kn. [miror]

a mit csodálni lehet, csodálatos, rendkivüli v. szokatlan dolog, csoda: adjiciunt mm. huic pugnae, csodálatosokat beszélnek az ütközetről; portenta et mm. philosophorum, különös csodás; m. audaciae, magnitudinis, victoriae, csodaszerü merészség stb.; m. literarum, betüirás, mely csodának tetszett; esse miraculo alicui, valakinek bámulatát felkölteni; (költ.) verti in mm., kalandoros alakokat ölteni.