ministrator, oris, hn. [ministro]
(ritkán) = minister,
1) (újk.) szolga, fölszolgáló, küln. asztalnál.
2) tanács és adat szolgáltató, a ki a törvényszéki szónoknak (ügyvédnek) a tényálladéki adatokat és törvényes indokolásokat nyujtotta, a melyekre szónoklatát alapíthatta, jogtanácsos; néha adatokat szolgáltató tanu, és innen (újk.) oktató, útmutatást adó.