Minerva, ae, nn. [= ’Aqhnh ]

görög istennő római neve, Jupiter leánya, a bölcseség, művészetek (jelesen a szövés), a tudományok és hadi mesterség istenasszonya. Innen A) (költ.) = gyapjumunka. B) közm. pingui (crassa) Minerva; minden mesterség és tanulékonyság nélkül, egyszerü, mesterkéletlen együgyüségben. b) sus Minervam sc. docet, mikor egy tanulatlan tanultat akar tanítni, borju vezeti anyját jászolhoz. c) invita Minerva, természeti hivatás nélkül, rátermettség nélkül. C) Minervae arx vagy Minervium, ii, kn. város Calabriában Minerva templomával, ma Castro. D) Minervae promontorium, hegyfok Campaniában Surrentumtól délkeletre, a hol a mese szerint a Sirének tartózkodtak, ma Punta della Campanella.