†mimus, i, hn. [= mimos]

1) mímész, tánczjátékos (lásd 2. jelentését).

2) mímjáték, egy faja a színi előadásoknak, küln. az alsóbb igényü és nem nagyon mivelt közönség mulattatására. A tárgy rendesen a mindennapi életből volt véve, a szöveg többnyire rögtönzött párbeszédek, de különösen nevetés ingerlésére czélzó, sokszor az illem határán is tul csapongó élczelkedések és rögtönzött tréfák tarka vegyülete volt, úgy hogy még az irt szövegüek is, inkább bohókás egyes jelenetek sorát mint egységes cselekményü darabot mutattak be. Ehhez járult a szinészek bohókás tagjártatása, élénk és néha kicsapongó némajátéka és többnyire táncz is, a melyben a suly nevetséges csoportulásokra sőt néha szemérmetlen tréfákra volt fektetve. Néha ily játékokat lakomákon a vendégek mulattatására házaknál is adattak elő, rendesen bohós utójátékai voltak a komolyabb irányu szini előadásoknak. Innen átv. ért. átalán = nevetséges majmolása komoly dolognak, «komédia», gúnyutánzás; mimus vitae humanae, az emberi élet bohózata.