mille,

1) mn. ragozhatl. tőszn. ezer, equites; m. passibus; átv. ért. sok, számtalan.

2) kn. fn. rá következő saj. esettel. A) egyesben, ragozhatl. (s majd csak az alany és tárgy esetben) egy ezer: m. passuum erant; ibi m. hominum occiditur. B) többesben milia v. millia, ium, több ezer: duo, tria m. hominum; ritkán saj. eset nélkül, mi azonban mindig könnyen kiegészíttethetik: sagittarios tria millia numero habuit. Osztólag is használták (in millia aeris singulos), minthogy ezt milleni nem használták.

3) e. és t. mille és millia passuum egy római mérföld (a földrajzi mérföldnek ötödrésze; l. milliarium, milliarius alatt).