antecedens, tis, mn. [antecedo]

megelőző.

1) térben elől levő, pars operis (újk.).

2) időben (újk.) megelőző, előbbi.

3) sorrendben, mint bölcs. msz. a. causa, a megelőző ok, a következményt vagy hatást előidéző ok; igy fn. is antecedens, az előzmény (ellent. consequens), és ez értelemben gyakran t. antecedentia, az előzmények.