meus, bir. nm. [emos]

-m, -om, -em, enyém: domus m., herus m.; mei, rokonim vagy barátim; m. injuria, a tőlem elkövetett méltatlanság vagy a rajtam elkövetett méltatlanság, crimina mm., az én tőlem való vádak vagy az ellenem való vádak; descriptio est mea, az én munkám, tőlem van; simulatio non est m., mentiri non est m., nem szoktam hazudni, nem keresetem v. kenyerem a hazugság; meum esse puto illud facere, kötelességemnek érzem vagy tartom. Küln. A) megszólításban (tsz.) mi, kedves barátom, mea tu, kedvesem! mi homo, atyámfia, barátom! sőt ha valakiről beszél is az ember, Nero m., Neró barátom. B) (tsz.) meus homo, vagy csak meus, «az én emberem», az, a kiről beszélek, rendesen csufolódva. C) (vix) meus sum a) (költ.) (alig hogy) eszemen vagyok, magammal birok; b) magam ura vagyok, önálló, független vagyok; c) nisi plane vellem esse m. eredeti. D) (színk.) m. est enyém, megfogtam. Önállóan mint fn. a) mea, ae, nn., kedvesem! de t. (költ.) pars mearum, nőtisztelőim egy része; b) meum, i, kn. az a mi az enyim, vagyonom, sajatom, meum mihi reddatur; de meo HS. XVI contuli; t. mea, orum, kn. vagyonom, omnia mea, mecum porto; c) mei, orum, hn. az enyimek, a hozzám tartozók, társaim, szolgáim, házam népe.