metus, us, hn. [metuo]

1) félelem, aggódás, remegés, nyughatatlankodás, gond (lásd metuo): esse in metu v. metum habere, félni (vesd ö. 2. szám alatt), ea res mihi est in metu, félelmet okoz nekem; concipere m., aggódni: facere alicui metum, félelmet önteni valakibe, removere, eloszlatni stb.; m. hostium, az ellenségtől, a Romanis, a rómaiaktól (vesd ö. metuo ab H., metuo alatt), m. regius, a királytól való, alienus, mástól; ezzel is: ne; inter tales mm. (különböző alkalmakkal való félelem); (költ.) = vallásos szemérem, félelem.

2) ok, alap a félelemre; tehát = aggodalmas v. veszélyes helyzet, válságos állapot, veszélyes mozzanat, ponere aliquid in metu, valamit rettenetesnek tartani; habere m., félelmet, aggodalmat okozni; nullus m. in propinquo est; quantus metus mihi est, patruum venire huc salvum, mennyire nyughatatlanít engem az a gondolat, hogy stb. Innen || ijesztő, rémkép; küln.: madárijesztő.

3) személyesítve (költ.) a félelem v. rettegés istensége.