metuo, ui, ― 3. (Lucr.-nál egyszer r. metutus)

1) fél, valamitől v. valakitől, aggodalomban van, és önállóan fél, félelemben van (előrelátásból és okosságból származó félelmet jelent, vesd ö. timeo, vereor): m. aliquem, supplicia ab aliquo; m. ne aliquid fiat, nehogy valami történjék, ut aliquis veniat, hogy valaki nem jő el; m. de vita sua, életéért nyughatatlankodik, alicui, valakiért; m. ab Hannibale, Hannibáltól fél.

2) sajátlanul A) (költ.) valamitől fél, valamit elkerülni akar, valamit nem mer vagy nem akar: m. Austrum nocentem; m. aliquid reddere (rosz fizetőről); penna metuens solvi, örök és mindig megmaradó. B) (színk.) félelemmel és bizonytalansággal vár, bizonytalan (vagyok stb.): m. quid futurum sit, quid agam.