metallicus, mn. [metallum] (újk.)
1) fémféle, fémszerü, fémes.
2) fn. A) metallicus, i, hn. a) fémásó, bányász; b) bányamunkára itélt rab v. bünös. B) metallica, ae, nn. (érts: ars) a fémmivelés tudománya és mestersége, kohászat.