meta, ae, nn.

1) minden kupalaku test, idom, gúla: collis in modum metae.

2) küln. mm., a római circusban a spina két végén két külön talapzat, melynek mindegyikén három kúp állott, s melyeket a pályázóknak hétszer kellett megkerülni; átv. ért. interiorem m. curru terere a beszédben ki nem csapongani, a dologhoz tartani magát. Innen (költ.) hegyfok, földfok, mely körül az evezéskor fordítni kell, m. Pachyni.

3) átv. ért. (költ ) czél, vég, határ: m. vitae, aevi; utraque m., a nap két végpontja, reggel és estve.

4) átv. ért. m. sudans, egy a circusbeli metahoz hasonló szökőkut az amphitheatrum előtt.