meritum, i, kn. [sajátlag meritus mn. közneme ]

1) (ősk. és újk.) jutalom, díj, bér: kereset, ugy megjutalmazás mint büntetés.

2) érdem = méltó lét valamire, cselekedet, tett v. sajátság s több efféle, a mivel valamit keres, szerez az ember: merito tuo, ejus, mint te (ő) megérdemelted, nullo meo m., a nélkül, hogy megérdemeltem volna, (Pl.) meritissimo ejus, a mint ő igazán megérdemelte (ellenben nullo meo in se merito 3. jelentése szerint, a nélkül, hogy én valami jót tettem volna vele).

3) érdem, jótett, szolgálat, szolgálattétel: dare et recipere mm.; magna sunt ejus in me mm.; de roszalólag is: vétség, sérelem, meriti sui in Harpago oblitus, megfelejtkezvén arról, a mit H.-nak vétett, a mivel megsértette.

4) átv. ért. érdem, fontosság, jelentőség, becs stb.