meridianus, mn. [meridies]
1) délhez tartozó, déli, tempus, somnus. Innen a) fn. meridiani (érts: gladiatores), délben küzdők; b) hat. e. meridiano, mint ih. (érts: tempore), délben.
2) déloldalhoz tartozó, déli, pars orbis, circulus, egyenlítő; fn. a) meridianus, i, hn. (érts: cardo v. sol) del (mint égtáj); b) meridiana, orum, kn. déli részek v. vidékek.