1. Mercurius, ii, hn.

a görög ‘Ermhs, Jupiter és Maja fia, az istenek hirnöke, az ügyes beszéd, eszélyesség, feltalálás, ravaszság, kereskedés s több efféle istene; átv. ért. A) egy u. n. herma, alól keskeny, felfelé szélesedő négyszögü oszlop egy Mercurfővel v. mellszoborral a tetején. B) a Mercurius bolygó. C) mint helynév: a) aqua Mercurii, egy forrás a via Appia mellett; b) tumulus Mercurii, egy helyiség Carthago Nova mellett; c) promontorium Mercurii, Afrika legészakibb foka, a carthagói öböl keleti végénél, ma Cap Bon v. Ras Adar. Innen Mercurialis, e, mn. M.-hoz tartozó, való: viri mm., a költők mint M. kegyenczei, még Mercuriales önállóan kereskedők.