mercator, oris, hn. [mercor]

1) kereskedő, kalmár (átalán nagyobb tekintettel biró mint caupo és institor, de kevesebbel mint negotiator). Innen || átv. ért. mercatores potestatum, a hivatalos hatalommal kereskedést üzők.

2) felvásárló, összevásárló, signorum tabularamque pictarum; átv. ért. provinciarum.