mentior, álszenv. 4.

1) k. nem igazat mond (szándékosan vagy nem akarva), hazudik, mesél, aperte, apud aliquem, in v. de re aliqua; (költ.) mentior nisi etc., legyek hazug, ha nem ugy van stb. Innen A) (költ.) = költ, kohol: Homerus ita m. B) hazuggá lesz, nem tartja meg szavát. C) csal: frons m.

2) cs. A) csalárdul állít, kohol, hazud, valami nem igazat mond, tantam rem, auspicium, dolores capitis. B) (költ. és újk.) valamit hazugul tulajdonít magának, ámítva bitorol, valaminek v. valami gyanánt adja magát, valaminek szinét, látszatát ölti v. veszi fel, és innen néha = utánoz, játszik s több efféle: m. originem regiae stirpis; m. juvenem, ifju tekintetet v. külsőt vesz magára, lana mentita varios colores, mely különböző idegen szineket vett fel. C) (költ.) megcsal, seges m. spem. Küln. hazug igérettel rászed, igér és nem áll szavának. D) valamit ürügyül hoz fel, valamivel ámít.