mensura, ae, nn. [metior]

1) (költ. és újk.) mérés; facere m. rei alicuius.

2) mérték, mellyel mérnek: majore m. reddere aliquid; m. ex aqua azaz clepsydra; átv ért. m. aurium, hallással.

3) mérték, mint a mérés eredménye, hosszuság, szélesség, kiterjedés, tömeg stb.: m. aquae, itineris, hossza; dare alicui mensuram bibendi, egy bizonyos mértéket szabni ki, határozni. Innen átv. ért. m. legati, méltósága, tekintélye; submittere se ad m. discentis, felfogó tehetségéhez; implere m. nominis sui, nevének megfelelni; mm. verborum, mértéke.

4) küln. a festészetben, a kellő kidomborítással előállított mértékarány.