mensarius, ii, hn. [mensa]

sajatlag mn. A) bankár, pénzváltó, küln. állami pénzváltó, állambankár, a ki az állam pénzbevételeit és fizetéseit igazította, az érczpénzt próbálta stb. (vesd o. argentarius; azonban a mensariusok is alattomban éppen úgy üzérkedtek, mint az argentariusok). B) mensarii quinqueviri és triumviri, három vagy öt férfi, kiket a tanács bizonyos időre kirendelt, hogy a fizetés dolgát rendezzék s igazítsák.