mensa, ae, nn.

asztal átalán. Küln. A) ebédlő asztal: surgere a m., super v. apud m., asztalnál, evés közben; mittere alicui de m., ételt küldeni asztaláról. Innen a) étel, egy rendbeli étel, mm. Syracusiae fényes vendégségek; m. secunda, csemege; b) (újk.) = a vendégek, kik egy asztalnál esznek. B) áldozóasztal. C) mészáros asztala, mészárszék, és éppen úgy halkufár asztala. D) pénzváltó asztala, pénzváltó asztal: m. publica közpénztár, közbank. E) átv. ért. a) a catapultában s effélében egy asztalszerü polcz; b) egy asztalszerü emelvény, a melyre az eladó rabszolgákat kiállították (vesd ö. catasta).