mens, tis, nn.

1) a lélek mint gondolkodó és itélő erő, a felsőbb szellemi tehetségek összege (ellentétben áll ezzel: animus, mert mikor animus a lelket átalán jelenti, ehhez ugy van amaz mint egészhez a rész, mikor pedig animus az akaratot, ohajtást vagy az érzést jelenti, emennek mellé rendeltje), értelem, ész, szellem: regnum totius animi a natura tributum est menti; animus et m., sziv és lélek; mente aliquid comprehendere (complecti s több efféle), megfogni, felfogni; adimere alicui mentem, eszét venni valakinek, captus mente, tébolyodott. Küln. = eszmélés, tehetség az észt használni: mentis suae esse v. compotem esse, eszmélni, eszén lenni.

2) sajátlanul A) gondolat vagy megemlékezés, emlékezet: venit mihi in mentem oris tui, te esse hominem, jut eszembe, emlékezem. B) gondolat, szándék, föltétel, czél, terv, akarat: ea mente, azon szándékkal; mihi in mente est dormire; akarok; muta jam istam mentem; quid tibi in mentem venit, mi jut eszedbe? utinam tibi dii hanc mentem dent! C) gondolkozás, vélemény, vélekedés, nézet: longe mihi alia mens est; intelligere mentem alicujus. D) megfontolás, meggondolás: sine ulla m. E) hangulat, indulat, hajlandóság: hominum mm. erga te. F) bátorság: addere m. alicui, valakibe bátorságot önteni, demittere mm., elcsüggedni (többekről). G) gondolat, gond, mm hominum. H) lelkiismeret, öntudat.

3) személyesítve: Mens, az eszmélés, öntudatosság istene, a kinek ünnepe junius 8-kára esett.