mendicus, mn. kf. és ff. [mentior?]

1) koldus-szegény, földhöz ragadt szegény, homo.

2) átalán szegény, nyomorult, nyomoru, instrumentum; mint szitokszó, ringy rongy, gézen gúz ember! Innen fn. mendicus, i, hn koldus, kéregető; és küln. t. mendici, koldusok, a Cybele papjai, a kik alamizsnát gyüjtve járogattak helységről helységre.