membrum, i, kn.

1) tag, állati testen (vesd ö. artus); küln. a férfi nemző része és t. női szeméremtest is.

2) átv. ért. tag, az egész egy része, pl. családnak, államnak; vagy társaságnak, convictus membra mei; Achaei per civitates veluti per membra divisi sunt; így (költ.) fluctuantia membra Libyae, katonák.

3) épület, ház, lakás része, lakosztály, dormitorium membrum.

4) küln. szakasz, rész beszédben, mondattag.