medulla, ae, nn. [medius]

1) velő állatokban, bél növényben.

2) átv. ért. A) = belseje valaminek küln. szivnek: versari in mm. litium, a peres dolgok lényegében és belsejében; (költ.) mm. montis; haerere in mm. alicui, valakitől igen szerettetni. B) valaminek «veleje» legjava, lelke, magva, sanguis ac m. verborum, valódi, igaz jelentősége, ereje.