medicina, ae, nn. [medicus]

sajátl. mn. gyógyításhoz való, tartozó, innen

1) sc. ars (mely szó néha hozzá kapcsolva van), gyógyászat, orvosmesterség: m. est ars valetudinis; exercere (facere) m., gyógyászatot gyakorolni, űzni.

2) sc. officina (ősk.) orvos műhelye, boltja.

3) sc. res, gyógyszer, orvosszer, orvosság, adhibere m., dare m. Gyakran átv. ért. szer, segédszer, gyógyszer valami ellen: m. doloris, periculorum; ellenben m. consilii mei, temporis, az az orvosszer, mellyel magam, az idő segít. Küln. átv. ért. a) (újk.) a szőlőtők metszése. b) (költ.) szépítő szer. c) (ősk.) méreg.