anima, ae, nn.

1) (költ.) légmozgás, szellő, szél: aa. impellunt vela.

2) levegő mint természeti elem (vesd ö. coelum).

3) lélekzet, a beszívott levegő (összerüen, vesd ö. spiritus); continere a., eltartóztatni a lélekzetet; ducere, venni.

4) (a lélekzet által föltételezett) éltető erő, a lélek mint életerő, mint az állati létföltétele (vesd ö. animus). Innen A) élet: adimere alicui animam; animam agere, haldokolni; efflare, edere stb., kiadni; közm. animam debet, a lelke se az övé, nyakig adós. B) (költ. és újk.) élő lény: egregiae aa. «nemes lelkek». C) gyakran a megholtak lelkeiről, alvilági árnyakról: piae aa. D) édesgető megszólítás, a. mea (carissima), «édes lelkem», «szivem».

5) néha az emberi lélek = animus.